Tudatosság avagy mi rejlik a mosoly mögött?

Úgy vélem, nem az a tudatosság, hogy mindig a toppon vagy, mindig fasza minden és azt mutatjuk, hogy minden maga a tökéletesség az életünkben. 

Hanem az, ha szar passzban is vagy, tudod mi az ami feltud onnan állítani és ezt fel is mered vállalni, vagy legalább nem bántod magad emiatt! Én már itt tartok. 

Már napok óta érlelődik bennem a nyomás. A nyomás, hogy az az egyedüli énidő ha csodák csodájára egyedül vagyok a wc-n, vagy ha egyedül le tudok tusolni. Persze lehet mondani. Te választottad, hogy anya leszel. Így van. Én választottam, de senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz lesz. Persze akkor senki nem szülne. És félre értés NE essék! Imádom a gyerekeimet, de nem azért szültem, hogy mindenem teljes valójában átadjam nekik. Mert akkor sikeresen megbetegítem majd magam. Ez nem az az élet, amit én élni szeretnék. Meg kell találni a balance-t, ami mindenkinek jó. Amiben én mint Anya, mint NŐ is ki tudok teljesedni és a gyermekeim is érezhetik, hogy számíthatnak rám. 

Sajnos segítség híján 98%-ban a férjemmel osszuk be épp ki vigyáz a gyerekekre míg a másik dolgozna, vagy ne adj isten valami programja lenne. 

Sokszor ezért inkább távolodunk egymástól mintsem együtt mennènk az úton. 

Ez egyenes út a válás felé. Nem beszélve arról, hogy a nagyobbik lányunk kb fèl éve minden este ott sírt az ágyam mellett, mert nem volt neki elég a mese, a puszi az ölelés. Ő anyát szeretnè. Ezért…
A nyomás hatására kitaláltam/kitaláltuk, hogy oké, át hozzuk az ágyát a szobánkba. De akkor a kicsit nem hagyjuk már egyedül. Jöjjön ő is. Úgyhogy mint egy nagy BOLDOG család éjjel nappal együtt vagyunk. 

Na hát ezt eddig lehetett ép ésszel csinálni.
Be is jelentettem, hogy itt a vége fuss el véle…😅Persze a nagy zokogásban tört ki, hogy tönkre tettem az életét most ezzel. 🤦🏻‍♀️🤷🏻‍♀️🫣😅😅

Aztán…

Tegnapi zuhanyzásom alkalmával arra eszméltem, hogy egyedül vagyok a fürdőben. OMG!!! (Persze előtte azért kieresztettem a hangom, mert minden este egy katasztrófa. Az ágyon ugrálástól kezdve a menj fogat mosni és foglald el a SAJÁT ágyad folytonos körforgásától.) Mióta nem tapasztaltam ilyen, hogy apró kis talpak és dumcsizós lányaim ne magyaráznának közben nekem… (nyugi nem lesz itt semmi izgi😅😅😅). 

Viszont ebben a hatalmas csöndben rádöbbentem, hogy baromira hiányzik az, hogy egyedül legyek néha. Magammal. Mert megfulladok különben.

Mért komolyan bárhova megyünk beszélgetni kell! És persze van mikor én is élvezem és kiváncsi vagyok, de van amikor csak ülnék. 

Ülnék és élvezném ahogy a fodrász csöndben festi a hajam, vagy masszírozza a fejem,  és csak bambulnék ki a fejemből.

Ti nem vágytok erre? 

Hogy végre mindenki fogja be és csak hadd legyek én magam?!

Nem üres szavak amiket mondok! Tényleg tegyünk magunkért. Mert rohadt nehéz (itt más szót használtam volna szívem szerint..😅🤫) anyának lenni. Pláne a mai világban! Légy önző te is egy picit! Válasszuk magunkat egy-egy pillanatra. 

Ha pedig beszélgetnél egy jót, esetleg egy óra csöndre vágysz, akkor gyere el egy Access Bars kezelésre hozzám. Pihenj egy órát! 

MERT NEKED IS JÁR!!❤️