Amikor sok a kérdés...

Nem tudom, hogy képzeltem el az életem korábban…Azt tudtam, hogy szeretnék anya lenni. Talán ez volt az egyetlen távlati tervem. 

Mert mindig vagy megvoltam elégedve azzal amink van, vagy csak éppen azon az egy-két pillanatnyi dolgon volt a fókuszom, ami épp 1-2 héten 1-2 hónapon belül történt. 

..Most nem ez van…nagyon nem! Igazából nem értem, hogy a gyerekek előtt mivel töltöttem ki a napjaim. Hogy telt el egy nap? Vagy miért nem csináltam több mindent. Vajon tényleg olyan fontos volt a Mentalista összes évadját megnézni a kanapén ülve és kakaót szürcsölgetve? 

Miért nem olvastam többet? Miért nem ismertem meg jobban önmagam? Miért nem töltöttünk minőségibb időt a családdal, egymással? Miért nem akkor tanultam? Miért nem akkor valósítottam meg magam? Miért nem spóroltam jobban? Vagy bár ellentmondásos, de miért nem utaztam/utaztunk/kirándultunk akkor többet? Ééssss! A legfontosabb! Milyen bajaim/gondjaim voltak akkor, amin be tudtam “kapni a szám”?!

Mert, hogy akkor még nem ért ilyen mértékű veszteség, nem ért ennyi nehézség, nem volt ennyi stressz és feszültség mint most…

Aztán szèp lassan rájövök, hogy mindig az adott élet helyzetben megélt dolgok a nehezek. Most már 32 éves fejjel azokat az akadályokat nevetve vészelném át, amik korábban gondot és "fejfájást" okoztak. Mert már sokkal nagyobb élet tapasztalatom van, sokkal érettebb vagyok és a mai, mindennapos problémáim mellett ezek a dolgok már eltörpülnek. 

“Minden változik. A lényeg nem! Ez a YO az elmúló években..” szól az Animal Cannibals száma. Hát nem tudom.. kérdés mi a jó, mi a nem… de egyre többször érzem azt, hogy olyan gyorsan telik az idő, a fókuszt épp más veszi át és az igazán lényeges dolgok felett elsiklik az ember. Az idő telik és menet közben értékes pillanatokat, embereket veszítünk el. 

Most jön a nyár..bár nálam már nyári szünet van, mivel már mindkét gyerek itthon van velem.. nehéz időszak. Viszont azt is tudom, hogy a korábbi dolgaimból kiindulva, most nagyon nehéz, de pár év múlva már egy szép időszakként gondolok arra, amibe most sokszor majd bele pusztulok..

Tehát nem szabad feladni az anyaság nehéz, baromira!!! Aki azt mondja, hogy ahh .. olyan jó időszak és minden percét élvezi, annak vagy  1 gyereke van, aki mintagyerek, vagy ha kettő van, akkor nagy a korkülönbség. Mert két picivel 4 és egy éves szívás! Amellett, hogy imádom őket és ők az életem értelmei, minden nap egy küzdés magammal, a gyerekekkel, a férjemmel. 

Tudjátok, kinek könnyebb? Akinek nem kell a gyerekek mellett dolgozni. Nem sírni akarok. Csak nekem valahogy nem volt az soha, hogy csak a gyerekek,  csak a háztartás (talán fiatalon, mármint a 18-20-as éveim elején, akkor meg nem értékeltem..), mindig egy következő lépcsőn agyalok mióta anya lettem. Mert igazából kevés az a bevétel amit jelenleg kapok. (Pedig be voltam jelentve mindig.) Nem tudom azok mit csinálnak, akik esetleg egyedül nevelik a gyekeket/gyerekeket, egy kereset van, vagy egy sem...Az árak az egekbe vannak és nincs megállás. Pedig nincsennek nagy igényeim! Ha a Pepco-ba megyek vásárolni magamnak ruhát az már luxusnak számít! Legtöbbször turiba járok akciós napokon. Bár élvezem is, ha találok valami "kincset"! Az még hab a tortán, hogy spórólok is vele!

Amit tanulságként szeretnék átadni nektek az pedig az, hogy élvezzétek a pillanatokat, mert hamar elillan (tudom közhelyes, de így van) és öleljétek meg akiket szerettek. 

Ééss ha még az anyaság előtt álltok, akkor valósítsátok meg magatokat GYORSAN, aztán jöjjön a család, mert gyerek nélkül minden más! Jó és rossz értelemben is. Mert annyi és olyan örömöt/szeretetet SEHONNAN nem kapsz, mint a gyerekeidtől. 

Ti hogy élitek meg az anyaságot? Könnyű? Vagy vannak nehéz napjaitok? 

Te mikor valósítottad meg Önmagad? Gyerekek előtt vagy után?