Mikor leszel anya?

Lassan 7 éve anya vagyok. Az ismerőseim kérdezhetnék, azt meg hogy?! Hiszen 6 éves a nagylányod! 

Elmondom. Szerintem az anyaság nem ott kezdődik, mikor először a kezedbe fogod a gyermeked, hanem onnantól kezdve, hogy megfogan a baba. Főleg a nem hétköznapi “normális” terhesség okozta folyamatos aggodalmak is abba az irányba vittek, hogy egy pillanatra el ne felejtsem, hogy épp babàt várok. 

Ami viszont a legjobb az egészben, hogy soha egy pillanatát sem cserélném el ennek. Minden nehézség, fájdalom, aggódás csak megerősített. Hál’istennek jól alakultak a dolgok és kislányom egészséges és csodás nagylánnyá nőtte ki magát. 

Aztán újra anya lettem. A két terhesség, a két szülés, és…mondanom sem kell a két lány is teljesen más. 

Imádnivalóak és különlegesek. 

Viszont a legcsodálatosabb az egészben, hogy nagyon NAGYON szeretik egymást. Az állandó ölelgetések és puszik a mindennapjaink részei. Odáig vannak egymásért. Ami hatalmas örömmel tölti meg a szívünk. 

Aztán időközben Lana felfedezte (kisebbik), hogy ő neki is van saját akarata. És ezt napi szinten érvényesíti is Lilikénél. Hát mi olyan olaszos család vagyunk. :D De én így szeretem. Nagyon tudunk szeretni és nagyon tudunk kiabálni is. Mindezt pedig úgy, hogy utána ezeket többségében elfelejtjük. Nem rágódunk rajta napokig. És ez szerintem jó.

Ennek ellenére az életem/életünk másfél éve változott meg. Amikor is én is változtam, megismertem egy új szemlélet módot. Amivel az életem sokkal könnyebb lett. És a megannyi stressz helyzetet, sokkal lazábban tudom kezelni. Nincs bennem az állandó feszültség. Van terem. Tudom választani önmagam. Úgy, hogy jelen vagyok a gyerekeim életében. 

Egyik barátnőmmel beszélgettem épp ma és arra jutottunk, hogy mi szeretnénk, ha tényleg mi lennénk a háló. Ha a gyerekünk megreked, zuhanna, akkor igen, hozzánk bármikor jöhet és ölelő karunkba zárva menedéket biztosítunk számukra. 

Mert mi más lenne anyának lenni, mint ez? Sok mindent tanulunk az út során mi is. Adjunk át ebből minél többet nekik.